Természet Ausztria területén

Ausztria természetét nagymértékben az Alpok határozza meg. Emellett erdős dombvidékek, medencetájak, mezőgazdaságilag hasznosított síkságok, folyóvölgyek, tavak, lápok és ártéri területek is találhatók az országban. Egy élőhelyhez növények, állatok, gombák, talaj, víz és éghajlat tartozik. Ezek az összetevők összefüggenek egymással, ezért az egyik helyen bekövetkező változások az egész természetes rendszerre hatással lehetnek. Az erdők az ország nagy részét borítják. Élőhelyet biztosítanak, vizet és szenet tárolnak, fát adnak, valamint megvédhetik a településeket és a közlekedési útvonalakat a természeti veszélyektől. A fontos vízfolyások közé tartozik a Duna, számos kisebb folyó és patak, valamint sok tó. A természetközeli partok és az ártéri területek sok fajnak biztosítanak élőhelyet, és árvíz idején képesek vizet befogadni. Ausztria értékes tájakat és élőhelyeket különböző védett területtípusokkal óv. Ezek közé tartoznak a nemzeti parkok (Nationalparks), a natúrparkok, az európai természetvédelmi területek (Europaschutzgebiete), a természetvédelmi területek, valamint más, tartományi jog által szabályozott formák, amelyeknek eltérő céljaik és szabályaik vannak. A természetvédelem Ausztriában a szövetségi állam, a szövetségi tartományok (Bundesländer), az önkormányzatok, a földtulajdonosok és más érintettek között oszlik meg. Számos konkrét szabályt a szövetségi tartományok határoznak meg, ezért helyi eltérések is lehetnek. A művelt területek is Ausztria kultúrtájának részét képezik. Az alpesi legelők, rétek, legelők, szántóföldek és erdők fajokban gazdagok lehetnek, ha a használatot, a gondozást és a védelmet jól hangolják össze. A természetet a területek túlzott igénybevétele, az élőhelyek feldarabolódása, a szennyezés, az invazív fajok és az éghajlatváltozás terheli. A védelmi intézkedések csökkenthetik a károkat, de az elvesztett talajokat vagy összetett élőhelyeket gyakran csak nehezen lehet teljesen helyreállítani. A látogatók számára a figyelmesség, a tiszta viselkedés és a helyi tájékoztatás betartása a legfontosabb alapelv. Az útvonalakra vonatkozó előírások, a belépési jogok, a pórázhasználati kötelezettségek és a gyűjtési korlátozások területenként, évszakonként és szövetségi tartományonként eltérhetnek.