Életszakaszok Magyarországon

A születés és a kisgyermekkor általában a közeli gondoskodás, az egészségügyi segítség és a családi kapcsolatok köré összpontosul. A névadás, a baba köszöntése és az esetleges vallási szertartások a család meggyőződésétől és választásától függnek. A gyermekek rendszerint fokozatosan kapcsolódnak be a szervezett oktatásba: először a koragyermekkori ellátásba vagy az óvodába, majd az iskolába. Az iskolakezdés új napirendet, felelősségeket, barátságokat, valamint a családok és a tanárok közötti kapcsolatot hoz. A serdülőkor gyakran nagyobb önállósággal, a továbbtanulásról vagy szakképzésről szóló döntésekkel, valamint szorosabb kortárskapcsolatokkal jár. A fiatalok összeegyeztethetik a családi elvárásokat saját terveikkel és identitásukkal. A felnőttkor munkával, felsőoktatással, párkapcsolattal, házassággal, önálló lakhatással vagy gyermekvállalással járhat. Ezek különböző sorrendben is történhetnek, és nem mindenki választja mindegyiket. A házasságnak társadalmi és jogi jelentősége van, de a házasság nélküli tartós párkapcsolat is része a magyarországi életnek. Az esküvőkön polgári szertartás, vallási elemek, zene, étkezés, beszédek és tájegységi szokások is megjelenhetnek. A születésnap gyakori személyes ünnep, és sokan a névnapot is számon tartják. Jelentősége az egyszerű köszöntéstől a családi összejövetelig terjedhet. Az idősebb korban nyugdíjba vonulás, nagyszülővé válás, új napi rutin, gondozási igények és a családi vagy közösségi támogatás nagyobb szerepe következhet. Az idősebbek nem alkotnak egységes csoportot, és sokan továbbra is aktívak maradnak a munkában, a kultúrában, az önkéntességben vagy a családi életben. A halált gyakorlati teendők, gyász, temetés, temetőlátogatás és megemlékezés követheti. A vallásos és nem vallásos szokások egymás mellett élnek; a tiszteletteljes viselkedést az elhunyt és a család kívánságai vezessék.