Természet Magyarországon

Magyarország természeti arculata a Kárpát-medencében elfoglalt helyéből és számos földrajzi hatás találkozásából ered. Az országban megtalálható az Alföld, a Kisalföld, az alacsony hegyvidéki és dombvidéki térségek, a folyóvölgyek, a homokos területek, tavak, mocsarak, erdők és nyílt gyepek. A természet magyarul természet, a természetvédelem pedig a természetvédelem magyar neve. A természetvédelem célja az őshonos fajok, élőhelyek, tájak és természeti folyamatok egészségének megőrzése, az ember által használt helyeken is. A gyepek különösen jellemzőek a magyar tájra. A pusztát gyakran üres sztyeppének képzelik, pedig gazdag száraz vagy szikes gyepi élőhelyeket is magában foglalhat, amelyeket a víz, a talaj, a legeltetés, a kaszálás és a hosszú emberi használat alakított. A Duna és a Tisza vízrendszere ártereket, mellékágakat, vizes élőhelyeket és folyóparti erdőket hoz létre. A Balaton, a Fertő-tó, a kisebb tavak, mocsarak és felszín alatti víztől függő élőhelyek szintén élővilágnak adnak otthont, miközben vizet, munkát és kikapcsolódást nyújtanak az embereknek. Az erdők gyakoribbak a domb- és hegyvidékeken, mint a nyílt síkságokon, bár az ország egész területén vannak erdőfoltok. Egyes erdőket faanyagtermelésre vagy kikapcsolódásra használnak, másokban természetvédelmi szempontból értékes, régebbi szerkezetek és őshonos fajok találhatók. Magyarországon nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek és más védett természeti értékek is vannak. A nemzeti park igazgatósága nem csupán látogatókat fogadó szervezet: egy tágabb térségben természetvédelmi kezelést, megfigyelést, oktatást és szakmai munkát is végez. A védettség nem jelenti azt, hogy minden területen minden tevékenység megengedett. A kijelölt útvonalak, szezonális korlátozások, legelő állatok, sérülékeny talajok, fészkelőhelyek, tűzveszély és magánterületek határai egyaránt befolyásolhatják, hogy a látogatók mit tehetnek biztonságosan és felelősen. A természet hétköznapi tájakon is megmarad. A sövények, mezőszélek, idős fák, tavacskák, kertek, temetők, parkok és út menti területek táplálékot, menedéket és közlekedési útvonalakat kínálhatnak a nagyobb élőhelyek között. A természetvédelemnek egyensúlyt kell teremtenie az ökológiai szükségletek, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a turizmus, a településfejlesztés és a helyi megélhetés között. Nem őrizhet meg minden helyet változatlanul, de csökkentheti az elkerülhető károkat, és segítheti a természeti rendszerek sokféleségének és ellenálló képességének megőrzését.