Büntetőjog Magyarországon

A magyar anyagi büntetőjog főként a Büntető Törvénykönyv, közismert rövidítéssel a Btk. köré szerveződik. Meghatározza a tiltott magatartásokat és az ezekből következő jogi következményeket. A büntetőeljárás szabályozza a nyomozást, a vádemelést, a tárgyalást, a bizonyítást és a jogorvoslatokat. Az eljárási garanciák a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok hatáskörei mellett érvényesülnek. A nyomozást jellemzően a rendőrség végzi, az ügyészség pedig irányítja vagy felügyeli a büntetőeljárás fontos részeit, és szükség esetén vádat emel. A büntetőjogi felelősségről és a szankciókról a bíróságok önállóan döntenek. A gyanúsítottat vagy a vádlottat megilleti a védekezés joga, ideértve a jogi segítséghez való hozzáférést és az önvádra kötelezés elleni védelmet. A pontos jogok és kötelezettségek az érintett eljárási szerepétől és az eljárás szakaszától függenek. A védő ügyvéd a gyanúsított vagy vádlott jogait és jogi érdekeit védi. Egyes esetekben a képviselet kötelező, máskor az érintett maga dönthet arról, hogy választ-e védőt. A sértettek bejelentést tehetnek, bizonyítékot szolgáltathatnak, tájékoztatást kaphatnak és élhetnek eljárási jogaikkal. Egyesek a büntetőügyhöz kapcsolódóan vagy külön eljárásban kártérítést is követelhetnek. A tanúknak általában jogszerűen együtt kell működniük és igazat kell mondaniuk, de érzékeny helyzetekben védelem illetheti meg őket. A tanú tisztázza a jogállását, mielőtt olyan kérdésre válaszol, amely miatt büntetőjogi felelősségre vonhatják. A büntetések és más intézkedések a bűncselekménytől és a körülményektől függenek. A büntetett előélet, az őrizet, a vagyon lefoglalása, az utazás, a munkavállalás és a bevándorlási jogállás mind érintett lehet.