Bevándorlási jog Magyarországon

A magyar bevándorlási jog megkülönbözteti a rövid látogatást a hosszabb tartózkodástól. A beutazási engedély önmagában nem jogosít fel határozatlan idejű tartózkodásra vagy mindenféle munkavégzésre. Az uniós polgárok és a jogosult családtagjaik általában a szabad mozgás szabályai alapján tartózkodnak az országban. Letelepedéskor ettől függetlenül is vonatkozhatnak rájuk bejelentési és dokumentációs kötelezettségek. E rendszer hatályán kívüli személyeket általában harmadik országbeli állampolgároknak nevezik. Rendszerint a céljuknak megfelelő tartózkodási jogcímet kell szerezniük, például munkavállaláshoz, tanulmányokhoz, családi élethez, vállalkozáshoz vagy más elismert célhoz. A magyar idegenrendészeti igazgatást gyakran az idegenrendészet kifejezéssel jelölik. Az illetékes bevándorlási hatóság a kérelem típusától függően vizsgálja a személyazonosságot, a tartózkodás célját, a szállást, az anyagi forrásokat, a biztosítást és az egyéb feltételeket. A tartózkodási engedély meghatározott jogcímhez kötődik, és korlátozásokat tartalmazhat. A munkáltató, a tevékenység, az iskola vagy a családi körülmények változása befolyásolhatja, hogy új kérelmet kell-e benyújtani vagy bejelentést kell-e tenni. A családtagok nem minden esetben kapnak automatikusan azonos jogokat. Állampolgárságuk, kapcsolatuk, a szponzor személye, az eltartotti helyzetük és az okmányaik miatt eltérő eljárások vonatkozhatnak rájuk. A hosszabb jogszerű tartózkodás biztonságosabb jogálláshoz vezető lehetőségeket nyithat meg, de számít a folyamatosság, a távollétek és az egyéni körülmények is. Az állampolgárság külön jogterület, saját feltételekkel. Az elutasításnak, visszavonásnak, kiutasításnak vagy távozásra kötelező határozatnak súlyos következményei lehetnek. Az írásbeli döntés ismerteti a hatóság álláspontját, ezért haladéktalanul át kell tekinteni, milyen jogorvoslat vehető igénybe.