Vallás Magyarországon

A kereszténység hatással volt a magyar állam történetére, az oktatásra, az építészetre, a zenére, a naptárra és a családi szokásokra. Szent István a keresztény emlékezetet a magyar királyság megalapításával kapcsolja össze. A római katolikus egyháznak történelmileg kiemelkedő szerepe van. A katolikus vallásgyakorlathoz mise, keresztelő, bérmálás, házasságkötés, temetés, szentek napjai, zarándoklatok és nagy ünnepek tartozhatnak, de az egyéni részvétel eltérő. A magyar református egyháznak, amelyet köznyelvben reformátusnak neveznek, különösen Kelet-Magyarország egyes részein mély gyökerei vannak. Istentisztelete és templomépítészete általában nagy hangsúlyt fektet a Szentírásra, az igehirdetésre és az egyszerűségre. Az evangélikus hagyomány megnevezésére a magyar nyelvben az evangélikus szót használják. Az ortodox és más keresztény közösségek szintén részei az ország vallási életének. A zsidó közösségek fontos szerepet játszottak a magyarországi városi, kereskedelmi, szellemi, művészeti és vallási életben. A holokauszt sok ember és közösség életét pusztította el, miközben a zsidó vallásgyakorlás, kultúra, oktatás és emlékezés folytatódik. Muszlim, buddhista, hindu és más vallási közösségek is jelen vannak. Egyesek csak korlátozottan gyakorolják az örökölt vallást, személyes lelkiséget követnek, vagy vallástalannak tartják magukat. A vallási épületek között falusi templomok, kolostorok, zsinagógák, imaterek és modern közösségi központok is vannak. Egy épület lehet imahely, örökségi helyszín, emlékhely vagy ezek közül több egyszerre. A vallás esküvőkön, temetéseken, étkezési szokásokban, öltözködésben, iskolai életben és munkaszüneti napokon is megjelenhet. A megfelelő gyakorlatot az egyén és az alkalom határozza meg, nem pusztán a vallás megnevezése.